Gondolatok

Mióta vége lett a vizsgaidőszaknak, nem találom a helyem Szegeden. Egészhéten csak tengtem lengtem semmi érdemlegeset nem csináltam. Bejártam a csodálatos óráimra és szenvedtem rajtuk vagy aludtam. Hétfő viszont egész jól telt voltunk quiznighozni legalább lekötött, igaz nem nyertünk. Kedden punnyadtam este korizni akartam, de nem jött senki se ezért megnéztem egy jó kis filmet és aludtam. Szerdán találkoztunk Rékával igaz nem sok időre mentünk is órára, majd hétfőn találkozunk elvben újra.. Csütörtök borzalmas volt nem volt életkedvem se ezért órára se néztem be habár tesire haver elrángatott, de annak is inkább más volt az oka, de sajna nem jött be... Pénteken találkoztam Bencével este sétáltunk söröztünk és szívtunk egy cigit, érdekes dolgokat mesélt kicsit lelket öntött belém, pedig inkább magába kellett volna. Szombaton este elég szarul alakult az votl megbeszélve Bence, Ancsa Márk átjön kártyázn.i de végül itt kötöttek ki a szobámba és Árpinak érthetően ez nem tetszett. el is vonult mi meg maradtunk szobámba. Dumáltunk iszogattunk cigit szívtunk... Utána meg hallgattam Árpi sértődött dumáját. Rettentő rossz éjszakát hozott a szombati nap, egész éjjel forgolódtam és borzasztó álmom volt, kicsit ki is készített rá is rakta magát a vasárnapra.. Furcsa mi van velem mostanság mintha nem én lennék, vagy nem tudom valami nem jó csak tudnám mi... 

Történet egyszerű. Immáron lassan 3 éve koptatom a padot egy vidéki egyetemen. Nem nagyon megy, de még ennyire sose voltam kiakadva miatta. Semmi se jön össze, és még családi gondok is tetézik. A helyzet most az, hogy család egyetlen kenyérkeresője, rövid határidőn belül munkanélküli lesz. Nem ő tehet róla, hanem a cégre rászálltak és sajnos ő is belekeveredett. így sok lehetőség nincs, amit tenni tudna. Keresek folyamatosan másik helyet, de nem nagyon van. Szerintem nem csak mi vagyunk így, elég sokan még rosszabb helyzetben vannak. Ami viszont megoldás lehet/ lesz az, hogy itt kell hagynom az egyetemet. Ez jó is meg rossz is. Jó, mert legalább idegileg én se készülök ki jobban, nem bírom a kétlaki életet. A rossz az több van, amiért dolgoztam kicsit megnehezedik, azzal hogy levelezőre kell átmennem. Igaz nem hagyom itt teljesen, de ki tudja jobb lesz-e.. Ez ha meg kell valósulnia, akkor nyár lesz az ideje. Addig le tudom zárni a dolgokat lent, és otthon jelentkezhetek egy felső fokú okjra a levelező mellett.. Alszok még addig rá rendesen, de már nagyon nem bírom az idegölő várakozást...

A hibáinkat sosem késő beismerni és helyrehozni!De kell hozzá egy nagy adag bátorság..
Soha ne hanyagold el azt aki igazán szeret..Mert egy napon azt veszed észre ,hogy amíg te kavicsokat szedegettél elvesztettél egy gyémántot.

2013 nagy reményeket fűzők ehhez az évhez. Sok fogadalmat állítottam fel, pedig nem szoktam. Első fogadalmam ami a legfontosabb megmaradok mint ember. Ez a legfőbb célom, most. A második egyetememet nem hagyom ott, nem megy mostanság, de felül kerekedek rajta. A harmadik fogadalmam Folytatom a konditermet és vissza nyerem a 4 évvel az előtti Fenyőt csak 21 éves  férfiasabb formában. A negyedik fogadalmam tudatosan fogok élni nem hagyom, hogy érzelmek irányítsák az életem. Ötödik és utolsó leszokok a cigiről, rengeteget szívok manapság és nem jó szokásom. Hirtelen ennyi lenne de még kitudja mit fogok még megfogadni. Remélem sikerülnek a tervek és reményeim... 

Esős éjszakán sétált egy fiú a budapesti körúton. Céltalanul egyedül csak sétált. Az arcán látszott élet meggyötörte a szemei üvegesek. A tekintetében  üresség felfedezhető, veszteni valója nem volt. Corvin negyednél megállva elmélkedett arról mi is történt vele a nyáron. Itt fájdalmas emlék került elé. Emléke egy telefon beszélgetés volt. Tűnődött egy darabig elgondolkodott átmenjen-e a Petőfi hídon  megnézni a volt Zöld Pardont, de inkább elindult a Margit-sziget felé a körúton. Lement az aluljáróban meglátta azt a hajléktalant akitől egyszer virágot, szégyenkezve sietett felfelé a az aluljáróból. Várta a villamost addig gondolkodott, hogy lehetett ekkora barom, miért hagyta elveszteni azt akit szeretett. A villamos megérkezett felszállt és elindult a sziget felé. Oktogonnál járva megint gondolkodóba esett látta a kedvenc éttermét és az Andrássy utat amin rengetegszer járt. Nyugatinál leszállt ránézett a Westendre és tovább sétált. Egy idős bácsika kért tőle egy szál cigarettát és tűzet a szegénynek két szatyorba elfért az élete. Amikor a hídon sétált a sziget felé szembe fiatalok jöttek boldognak tűntek, megkínálták pezsgővel is a fiút. A fiú elutasította és további kellemes éjszakát kívánt. A szigeten befele sétálva  nézte a hegyes emlékművet. Most máshogy látta mint eddig valaha. Lándzsának érezte  ami az égbe döf. Sétált az árnyas úton és elmélkedett. Eszébe jutott az állatsimogató a vattacukor, a fűben való ejtőzés. Az augusztusi tűzijáték és mely annyi emlék, ami kedves volt a szívének. Leült az egyik padra rágyújtott és töprengett tovább. Az elmúlt éveken, rájött ennyi volt. Emlék nem más, nem is lesz több. A lányt elvesztette egyedül maradt, már nem kell neki soha többé. A fiú rájött felállt elindult a sötétbe és el is tűnt az emlékekkel együtt....

"TÁVOLSÁG! Van, hogy erősít..de legtöbbször elszakít"

Hát igen ez történt... Már most tudom az életem nem már régi....

IGEN, TONNÁNYI DOLOG LESZ, AMI - ami hiányozni fog az együtt töltött időből, de lesz egy dolog, ami nem. Az összes kétség. Az összes éjszaka, amikor ébren feküdtem, és azon agyaltam, hogy vajon még gondolsz rám és bánod, hogy itt hagytál,....

és én elhittem.... 

Ma sajnos véget ért egy korszak. Gyönyörű  4 év igaz a vége rossz volt, Elhagyott végleg az összes reményt elvitte magával. Utolsó közös óráink relatív szépnek és őszinték voltak végre az a két megfáradt "idegen" újra úgy beszélt mint társak akik elválnak. Tiszteletben tartottam a kérését és nem haraggal váltunk el, hisz legyünk szép emlékek egymásnak, amit majd hintaszékből idézni lehet, Megértem korán jött ez a kapcsolat és nagyon hosszú volt. Ő ebbe a kapcsolatba belefáradt, igaz elromlott megjavítani egyedül nem tudtam, ő meg a vége felé kihátrált. Érhető mert már megvolt az "utódom". Nem haragszom rá nem szeret elfogadom azt hogy miért szeretett ki belőlem ő tudná csak elmondani. Megadtam neki mindent amit csak lehetett. Néha a legjobb se jó lehet ez volt a baj. Szeretném ha boldog lenne, így eltűnök. Megbeszéltük barátok nem lehetünk mert túl sokat tudunk  és túlságosan együtt voltunk. Adtak neki jó tanácsokat az útra és megkértem vigyázzon magára, nem tudom mennyit fogott fel belőle és mit értett meg. Az is kétely hogy tudott olyanért elhagyni aki semmivel se több mint én, ugyan úgy távol van és nem fog működni, ha igen akkor csak hazugságra alapozta a mi kapcsolatunk végét.Vissza nem kaphatom nem akar már megunt mint a régi játékot. Tudom nem lehet válogatni kibe szeretünk belé, de akkor se értem lehet a komolysága vagy a szelíd mosolya vagy csak az odafigyelése tette az az ember olyanná mint én... Nem tudom sőt ő se tudja de vonzódik hozzá újra vágyik megértem. Fáj hogy itt hagyott, de nem tehetek mást új útra lépek és immáron Babám nélkül kell azt az utat megtennem amit vele akartam...

kép demotivalo.com