.jpg)
Ma sajnos véget ért egy korszak. Gyönyörű 4 év igaz a vége rossz volt, Elhagyott végleg az összes reményt elvitte magával. Utolsó közös óráink relatív szépnek és őszinték voltak végre az a két megfáradt "idegen" újra úgy beszélt mint társak akik elválnak. Tiszteletben tartottam a kérését és nem haraggal váltunk el, hisz legyünk szép emlékek egymásnak, amit majd hintaszékből idézni lehet, Megértem korán jött ez a kapcsolat és nagyon hosszú volt. Ő ebbe a kapcsolatba belefáradt, igaz elromlott megjavítani egyedül nem tudtam, ő meg a vége felé kihátrált. Érhető mert már megvolt az "utódom". Nem haragszom rá nem szeret elfogadom azt hogy miért szeretett ki belőlem ő tudná csak elmondani. Megadtam neki mindent amit csak lehetett. Néha a legjobb se jó lehet ez volt a baj. Szeretném ha boldog lenne, így eltűnök. Megbeszéltük barátok nem lehetünk mert túl sokat tudunk és túlságosan együtt voltunk. Adtak neki jó tanácsokat az útra és megkértem vigyázzon magára, nem tudom mennyit fogott fel belőle és mit értett meg. Az is kétely hogy tudott olyanért elhagyni aki semmivel se több mint én, ugyan úgy távol van és nem fog működni, ha igen akkor csak hazugságra alapozta a mi kapcsolatunk végét.Vissza nem kaphatom nem akar már megunt mint a régi játékot. Tudom nem lehet válogatni kibe szeretünk belé, de akkor se értem lehet a komolysága vagy a szelíd mosolya vagy csak az odafigyelése tette az az ember olyanná mint én... Nem tudom sőt ő se tudja de vonzódik hozzá újra vágyik megértem. Fáj hogy itt hagyott, de nem tehetek mást új útra lépek és immáron Babám nélkül kell azt az utat megtennem amit vele akartam...
kép demotivalo.com
