Nem szoktam álmodni, vagyis sose emlékszem rá. Erre viszont az utolsó mozzanatáig igen. Buszmegállóba álltam egyedül éjszaka, mikor megjelent ő. Sétált felém békésen, érdekes volt, sötét árnyként jött felém mégis tudtam ő az. Mikor odaért hozzám átölelt és bocsánatot kért tőlem, azt mondta még mindig szeret, és ahogy kimondta abba a pillanatban eltűnt. Riadtan felébredtem keresve őt, de csak az üres szobámat láttam....
Álom
2012.12.15. 03:46 Kozka06
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kozka.blog.hu/api/trackback/id/tr534966270
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
