Gondolatok

Esős éjszakán sétált egy fiú a budapesti körúton. Céltalanul egyedül csak sétált. Az arcán látszott élet meggyötörte a szemei üvegesek. A tekintetében  üresség felfedezhető, veszteni valója nem volt. Corvin negyednél megállva elmélkedett arról mi is történt vele a nyáron. Itt fájdalmas emlék került elé. Emléke egy telefon beszélgetés volt. Tűnődött egy darabig elgondolkodott átmenjen-e a Petőfi hídon  megnézni a volt Zöld Pardont, de inkább elindult a Margit-sziget felé a körúton. Lement az aluljáróban meglátta azt a hajléktalant akitől egyszer virágot, szégyenkezve sietett felfelé a az aluljáróból. Várta a villamost addig gondolkodott, hogy lehetett ekkora barom, miért hagyta elveszteni azt akit szeretett. A villamos megérkezett felszállt és elindult a sziget felé. Oktogonnál járva megint gondolkodóba esett látta a kedvenc éttermét és az Andrássy utat amin rengetegszer járt. Nyugatinál leszállt ránézett a Westendre és tovább sétált. Egy idős bácsika kért tőle egy szál cigarettát és tűzet a szegénynek két szatyorba elfért az élete. Amikor a hídon sétált a sziget felé szembe fiatalok jöttek boldognak tűntek, megkínálták pezsgővel is a fiút. A fiú elutasította és további kellemes éjszakát kívánt. A szigeten befele sétálva  nézte a hegyes emlékművet. Most máshogy látta mint eddig valaha. Lándzsának érezte  ami az égbe döf. Sétált az árnyas úton és elmélkedett. Eszébe jutott az állatsimogató a vattacukor, a fűben való ejtőzés. Az augusztusi tűzijáték és mely annyi emlék, ami kedves volt a szívének. Leült az egyik padra rágyújtott és töprengett tovább. Az elmúlt éveken, rájött ennyi volt. Emlék nem más, nem is lesz több. A lányt elvesztette egyedül maradt, már nem kell neki soha többé. A fiú rájött felállt elindult a sötétbe és el is tűnt az emlékekkel együtt....